Cikk az Olaszrizling Válogatásról

Kellenek az alapigazságok. Alapigazságok, amelyeket nem szabad megkerülni, hanem át kell gondolni, meghatározni és definiálni. Ha egy borvidéket próbálunk meghatározni, körülírni, kénytelenek vagyunk a fő szőlő fajtáját megismerni, alaposan, hiszen az jellemzi a nagy egészet. Ezért ha Tokajról gondolkozunk, tudnunk kell, mit tud ott a Furmint, ha Badacsonyról, mit tud a Kéknyelű, ha Somlóról, mit keres ott a Juhfark, ha Balatonfüredről, Csopakról: milyen arcot mutat itt az Olaszrizling. Az Olaszrizling, ez az ezerarcú magyar csoda.

Amikor először találkoztam a Figula Pincészet dűlőszelektált Olaszaival, elsőre nem is értettem meg, micsoda kincsre leltem, milyen mély és szinte beavatás-szerű élményben van részem. Hat dűlő, hat bor. Ugyanaz a fajta. Mégis ezer íz, illat, mind más, mind különböző, mégis egy nagy egész. Ezeket az Olaszrizlingeket szinte lehetetlen karakterjegyekkel körülírni, minden próbálkozás csak mismásolás, üres okoskodás. Itt valami egészen másról van szó: a hihetetlenül változatos talajtípusok közötti összefüggésekről, és ezeknek a hatásáról. Ahogy a nálam sokkal műveltebb Kling József összegezte: ebben az esetben az Olaszrizlingnek a talaj a fajtajellege. Eredeti gondolat.

De vegyük csak őket sorra:

Száka 2015

Úgy jellemezném, hogy ez az a bor, amiből az angol királynőnek is csak egy palackkal van, de miután kifiákerezte magát London főutcáin, simán megpattintja az üveget a kocsisával, és megisszák mindkettőjük nagy-nagy megelégedésére. Ez egy demokratikus közönségdíjas bor. Nem hiszem, hogy lenne olyan elvetemült, akinek ez ne ízlene. Ideális bor a műveletlen, édes bort szeretők jó útra való áttereléséhez. Beavatás az Olaszrizlingbe.

Sóskút 2015

Elegáns etalon. Ékes példája annak, hogyan tud változni az íz a szájban. Megfejthetetlen, mint egy titokzatos nő, aki után mindenki megfordul, de senki sem meri megszólítani, mert fél a visszautasítástól. Évekig fejtegetném.

Sáfránkert 2015

Ha nő lenne, talán ő lenne az Igazi. Egy jó feleség. Aranyló lé. Itt megjelenik az általam annyira imádott birsalmás illat, amit minden érettebb borban keresek. A fahordós érlelés magasiskolája. Pont annyi, amennyi kell. Csak szeretni lehet.

Lőcze 2015

Amikor azt mondjuk, hogy hegybor, én ilyenre gondolok. Amikor először megkóstoltam, szinte kiesett a pohár a kezemből a meglepetéstől. Ha vakon kóstolom, azt gondoltam volna, a legnemesebb somlai. Csak később, mint sűrű kerítésen átszűrődő fény, jelenik meg a fajtajelleg, visszafogottan, ásványos bundában, mert hűvös és zárkózott, de nem mogorva férfi bor. Hamvas Béla megnyalná utána mind a 32 fogát.

Öreghegy 2015

Sajnos el kell perelnem Tokajtól a címet: mert EZ a királyok bora. Valahogy úgy képzelem el, hogy Márai, aki a pince előtt üldögél a diófa alatt és várja a halált, és amíg eljő, meghívja egy-két pohárkára Krúdyt. No, ilyenkor ők ezt isszák. Mást nem ihatnak. Igazi férfiak, nem.

Gella 2015

Nos ha az Öreghegy a királyok bora, akkor a Gella az isteneké. Ha valakinek el kellene magyarázni, mit értünk krémesség alatt a boroknál, íme, a legjobb példa, a leggyámoltalanabb borkóstoló is felismerheti benne. Az Öregheggyel kóstoltam össze, és nem tudtam dönteni, melyik ízlik jobban, mindig a másik ízére és illatára emlékeztem, amíg az egyik a számban volt. Ezekhez a borokhoz idő kell. És legalább annyi szeretet, kitartás és hozzáértés, mint amennyi ahhoz kellett, hogy elkészülhessenek.

Ahhoz, hogy komolyan vegyenek bennünket, magyarokat, és a borainkat, elengedhetetlen, hogy nemzetközi sikereket érjünk el. Az Olaszrizling soha nem lesz nagy fajta, elismert borfajta, ha nem szerepel jól a nagy világversenyeken. Ez a dűlőszelektált hatosfogat már eddig többet tett a magyar Olaszért, mint bárki: az Öreghegy 90 pontot kapott a londoni Decanter World Wine Awards-on, a Lőcze ezüstöt Bordeaux-ban a Challenge International du Vin-en, Sáfránkert és a Száka aranyérmet az Aranytőke Borszemlén, a Sóskút aranyérmet Párizsban a Vinalies Internationales-en. Mindezt 2017-ben. Egy év alatt. És ezek a borok még érnek. A palackban. Ki tudja, mi mindent nyerhetnek, ha nem isszuk meg őket időben…

Figula Misi, Barátom, csak annyit tudok mondani: apád nagyon büszke volt rád. Ő már akkor tudta, miért. Már mi is tudjuk.

Elismerésem az elmúlt 25 évhez. És kíváncsian várom, mi lesz a következő 25 évben… Ha megélem. Remélem.

 

Tóth Loon | Fotó: Babják Tamás

Forrás: Ecoport magazin