Ádám Eszter írása

2017-es Sáfránkertet sikerült beszerezni és bontottuk meg. Nagyon készültünk a kóstolásra, kerestük az ideális Figula olaszrizlinget, amely megfelel a különleges alkalomnak.

Kedvelem a „beszélgetős bor” kifejezést, borászoktól hallottam először, és azóta is használom, sőt, a Sáfránykertre is merem alkalmazni. Elsőként hagytuk a bort a pohárban fellélegezni, hogy újabb és újabb illatokat bocsásson ki. Végre elkezdődhetett a játék: érzetek, érzések, emlékek és fantáziák összehangolása. Virágos, nektáros, mézes illatok köszöntek vissza. Olajos, sűrű, komoly aranysárga nedű a pohárban, már kívánkozik a kortyolásra. Szeretem, mikor a bor ízvilága hosszan bontakozik ki, így teremt időt arra, hogy megszülessenek a hozzá kapcsolódó képzetek. Érezhető a termőföld ásványossága, a vanília édessége, a hordóban érlelés-pihenés gazdagító ereje, és lecsengésként a keserű mandula íz még hosszan időzik a szájban.

Ezután bontakozik ki a bor igazi ereje, felold és megszólít. Amíg családilag, közösen összetettük mit is ad nekünk ez az olaszrizling, megindította a beszélgetést és elmélyültünk az emlékekben. Előkerültek a családi fotóalbumok, s a Sáfránkertben megidéztük a halott ősök szellemét, és köreikben töltöttünk egy szép májusi estét.

Ekkora erő van a Figula borokban, köszönjük az élményt!

Ádám Eszter