Bár a Figula pincészet alapítása 1993-ra datálható, a jelölt út egészen a 19. századig,
Balatonfüred tekintélyes borosgazdája, dédapja, Tolnay István nevéhez vezet vissza. Az
örökséggel kapcsolatban azt szokta mondani, olyan, mint a jó vírus, úgyis elkapja a
következő generáció. Sosem tiltakozott ellene?
Egyrészt hihetetlenül magával ragad az a környezet, amiben élek, soha semmilyen
elvágyódás nem volt bennem, sőt, ha mégis el kell mennem valahova, már Csopaknál
honvágyam van. Másrészt ehhez a környezethez szervesen hozzátartozik a szőlő,
meghatározza a vidék hangulatát. Valóban beleszülettem ebbe a történetbe, és bár a
szocializmus alatt évtizedeken keresztül csak a konyhaasztalnál ülve lehetett tervezgetni a
családi borászatot, amikor végre elindult, nem voltak bennem kérdések. Mondogattam persze
ilyeneket gyerekként, hogy legszívesebben medve lennék, mert amikor rossz idő van,
egyszerűen elbújok, az első meleg napsugarakra pedig előjövök, de végül erre is lett
megoldás, hiszen itt a pince, ahol a téli időszakban is folyékony napfénnyel dolgozom. Ez az
örökség olyan egyértelmű volt és akkora ajándék, hogy néha el is gondolkodom, mihez
kezdenék nélküle.

Teoretikusan ugyan, de van válasza?
Nagyon szeretem az állatokat, úgy, ahogyan a növényt, hiszen a szőlő szeretete nélkül nincs
jó bor. Lehet, hogy menhelyeken segítenék, ilyen környezetben tudom elképzelni magam.

Ugorjunk vissza a családhoz. Édesanyja mikrobiológus, tősgyökeres füredi, édesapja
nyírségi származású volt, a Kertészeti Egyetemen ismerték meg egymást. Hogyan lett
ebből a találkozásból vállalkozás?
Említettem már a kényszerű szünetet, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, mekkora blokk
volt ez az 1990-ig húzódó időszak a teljes magyar mezőgazdaság számára – az ültetvények
kialakításához, a műveléshez szükséges tudás, tapasztalat gyakorlatilag elveszett. Ha ellátogat
hozzám egy olasz vagy egy francia a maga közel két-háromszáz éves hagyományaival,
értetlenül áll a mi első, 1993-as évjáratunk előtt. Ettől függetlenül nekünk igazi ünnepünk
most ez az évforduló házon belül, egy emblematikus borral is megemlékezünk az elmúlt
időszak munkájáról. A 2023-as évjáratból készítettünk egy felső polcos fehérbort, amely a
Figula 30 nevet kapta. A szüleimnek, és így nekem is hatalmas szerencsénk volt, az anyai
nagymamám ugyanis nagyon hosszú életet élt, tőle rengeteget tanult a család. Ezért szoktuk
hangsúlyozni, hogy a mi innovációnk a tradíció.

Ez mit jelent?
Őszintén szólva nem jó látni, hogy a világunk tele van dobálva hamis innovációkkal, amelyek
nem vezetnek sehova. A mai ember mintha tagadni szeretné a múltat, a szakmait és a sajátot
egyaránt, mindent újra meg akar teremteni magának, holott ha körbenézünk, már mindenünk
megvan. Nekünk a fenntartás, az ápolás lenne a feladatunk, felismerni, hogy a tradíciónk által
tudunk előrelépni. Mivel a nagy vonalakat a szülők és a nagyszülők megrajzolták, mi az
általuk alkalmazott borászati, szőlészeti elképzeléseket ültetjük át a mai kor vívmányai közé.
Ez nem azt jelenti, hogy fakosaras préssel dolgozunk, csupán modern eszközöket illesztünk a
kapott tudáshalmazba. Ehhez hozzátartozik, hogy minden reggelt úgy kezdünk a csapattal,
hogy mit lehetne még jobban csinálni.

Folyton törekedni kell a tökéletesre?
Tökéletes folyamat nincs. Tökéletesnek gondolt van. A mi munkánkban sok millió lépés alatt
jutunk el odáig, hogy a fogyasztó poharába egy jó olaszrizling kerüljön. Ezeket a lépéseket
folyamatosan újra lehet vizsgálni, és ha találunk valami hibát, márpedig találunk, akkor azon
javítanunk kell. Ez persze nüanszokat jelent a végső minőségben, de elengedhetetlen. Tudom,
hogy akkor jó a példa, ha számszerűsíthető, tehát, ha van egy tétel, ami mondjuk a világ
legrangosabb borversenyén kilencvenöt pontot ér el, akkor az lehetett volna kilencvenhat
vagy kilencvenhét is. Mi ezekre a pontokra figyelünk, és ez nagyon nagy kihívás.

Ilyen szinten már jó hibát keresni?
Nagyon, mert egy olyan szűk elithez lehet tartozni, akikre figyel a világ. Ez nem
önmegvalósítás, hanem egy olyan út, ami arrafelé vezet, hogy a magyar borról mint
világszínvonalú termékről beszéljünk. Ha nem tudunk betörni ebbe a mezőnybe, akkor
maradunk itthon világhíresek. Az a jó hír, hogy van még időnk, és a kollégákkal országosan
és helyi szinten is sokat beszélgetünk, kóstolunk együtt. Úgy gondolom, ma akkora
információhalmaz zúdul ránk, hogy egyszerű üzenetekkel, kevesebb szőlőfajtával, letisztult
borvidéki arculattal lehet igazán megmutatni a minőséget.

Ez a szemlélet az alapja annak is, hogy a jelenlegi harminc hektáron túl nem szeretne
növekedni a pincészet?
Ekkora területet tudunk úgy művelni, ahogyan szeretnénk. Ezen a minőségi szinten, ezzel az
alapossággal. Ha háromszor ennyi lenne, akkor a palackokra nem írhatnánk rá jó szívvel,
hogy Figula bor. A lényeg az, hogy mindig egy fokkal feljebb lépjünk.

Emellett van idő a megelégedettségre is? Ha már az előbb számokban gondolkodtunk, a
2022-es Köves bor például kilencvenöt pontot ért el a Decanter világversenyen.
Ki tudom jelenteni, hogy elégedettség van bennem. Őszintén tudok örülni egy-egy szép
eredménynek. A kilencven pont feletti kategória már az a minőségi szint, ahol minden tétel
mögött elképesztő szőlészeti, borászati munka van. A szám azonban csak a
konkretizálhatóság miatt szükséges, a bor egy szubjektív sztori. Ülünk egymással szemben,
kitöltünk egy pohárral, és ha örömet okoz, akkor minden rendben.

Hányan dolgoznak most a csapatban, hogy mindezt elérjék?
Most tizennyolcan vagyunk, mínusz három, mivel édesanyám, a testvérem, János és én is
benne vagyunk ebben a létszámban. A kijelölt út egyébként sohasem volt kötelező. Habár én
a Kertészeti Egyetemet választottam, János az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett
magyar–esztétika szakon, majd a grazi Zeneakadémia ütős tanszakára ment. Ugyanakkor a
szőlő és a család annyira erős kapocs, hogy ő is a birtokon dolgozik. Ekkora csapatnál nem
lehet teljesen szétszálazni a folyamatokat, ez alapvetően társasjáték, hiába van külön
szőlészeti és borászati munka, mindenki ért mindenhez. Igazi közösségi vállalkozásként
működünk, aki betér hozzánk, biztosan megérzi ennek a báját.

A díjak kapcsán is a csapatmunkát szokta kiemelni. 2022-ben az év borásza lett, tavaly
pedig Balatonfüred díszpolgárának választották. Szintén közös az érdem?
Nem tudom, hogy létezik-e teljesen egyszemélyes borászat, de én biztos nem bírnám sem
fizikailag, sem tudásban. Szerintem természetes dolog az, ha az ember valamit nem tud, vagy
nem tud elég jól, csak nem divat felvállalni. Éppen ezért rengeteg szaktanácsot kérek
kollégáktól, barátoktól, és álszentség nélkül állíthatom, hogy együtt vagyunk benne az
elismerésekben is.

Édesapja, idősebb Figula Mihály 2008-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt. Nemrégiben
Luka Enikővel beszélgettünk hasonló megéléséről, ő azt mondta, először csak
vánszorgott a kapott hátizsák súlya alatt, majd miután egyre többen cipelték vele,
megkönnyebbült. Hogyan alakult ez a folyamat az ön családjában?
Enikőt nagyon szeretem, jó kapcsolatot ápolunk, talán a tragédiáink is összekapcsolnak
minket. Ő egy zseni; lehet, hogy húzta a vállát a hátizsák súlya, de szerintem nem történhet
vele olyan dolog, ami miatt ne tudna olyan borokat készíteni, amilyeneket kóstolhatunk tőle.
Érzi és érti a természet csodáját. A mi esetünkben az volt a különbség, hogy édesanyám is
szakmabeli, elképesztő tudásanyag birtokában. Így, bármilyen furcsa kimondani, nem tört
meg a lendület. Fájt, rettenetesen hiányzott, kiesett egy egész életet betöltő tudás, de mentünk
tovább. Talán a mi felmenőink már egy kicsit előre is cipelték azt a bizonyos hátizsákot.

Büszkék is lennének a jelenre. Hét dűlőn dolgoznak, nyolcvan-húsz százalék a fehér és a
kék szőlő aránya. Milyen adottságokkal rendelkeznek az egyes területek?
Ha megkóstolunk egy bort, gyakorlatilag a szőlőt éltető talaj szerkezetét, karakterét fogjuk
megismerni, ami nálunk nem is községenként, hanem dombonként változik. A
termékpiramisunk egyszerű: készítünk hegybort, ami több dűlő termése, dűlős bort, ami
egyetlenegy domb vagy domboldal íze, úgymint a Sóskút, a Szálka, az Öreghegy és a
többiek. A csúcs, vagy inkább a koronaékszer pedig a parcella, amelyeket jelölünk a dűlőn
belül, és ha egyedit, különlegeset találunk, akkor az parcellás borként forgalomba kerül. Hála
Istennek, azt látom, hogy mind szakmailag, mind piacilag hatalmas nyitottság van erre. Az
olaszrizling a legfontosabb fehérszőlő-fajtánk, a legizgalmasabb játék pedig a furmint. A kék
szőlők közül a kékfrankost tartjuk az olaszrizling párjának, és mellette megvan a cabernet
sauvignon, a cabernet franc és a merlot klasszikus hármasa. Tesszük, amit kell, és szerencsére
nagyon jó dolgok következnek belőle.

Annyira, hogy a következő generáció is megfertőződjön majd ezzel az életmóddal?
A korai kelés és késői fekvés nem a legvonzóbb egy fiatal számára, viszont a bor, a szőlő él.
Az élőlények pedig változnak, és ezeket a változásokat le kell követnünk. Lehet, hogy az én
generációmnak az élet jobban diktálta, merre menjen előre, a mai „lebegés” azonban sokszor
bizonytalanságot szül. A testvéremnél és nálam is két-két gyermek született, talán van
esélyünk a folytatásra. Családi borászat biztosan nem működhet család, azaz személyes
jelenlét nélkül. Apaként és borászként is reménykedem.

Széljegyzet:
„Akkor jó a bor, ha úgy is működik, hogy nem vagy ott – vallja ifjabb Figula Mihály. – Ha
kibontanak egy bort anélkül, hogy ott állna mellette a gazdája, akkor annak ott, és akkor,
abban a pohárban pillanatot kell teremtenie. Mi abban segítünk, hogy ez a legjobb
körülmények között történhessen meg.” A Figula Pincészet borai a környező országokon
kívül jelen vannak Olaszország, Anglia, Németország és néhány skandináv ország nívós
éttermeinek polcain is.

Tételajánló:
Sóskút olaszrizling 2023
„A Sóskút dűlőnk Balatonszőlősön található, négy kilométerre Balatonfüredtől. Azt szokták
mondani, hogy a nagy fehérborhoz mészkő kell, amiből nálunk a balatonszőlősi
mészkőbányának köszönhetően nincs hiány. Kietlen terület, az ember azt hinné, a fű sem nő
meg rajta, de általános igazság, hogy ha egy dűlő gyanúsan rosszul néz ki, akkor igazán jó
bort fog adni, hiszen a szőlőnek dolga van, keresi a tápanyagot, keresi a vizet. Minél
mélyebben teszi ezt, annál több mineráliát szed össze. Mivel alig beszélhetünk már
csapadékról, rétegvizet vesz fel a növény, ami a triászkori mészkőtől semmivel össze nem
téveszthető, finom ásványosságot ad a bornak. A Sóskút tehát igazi ikon, bárhol, bárki
megkóstolja, felismeri. Ha az ember leül egy pohár Sóskúttal, rögtön otthon érzi magát tőle.
Márai Sándor mondta, hogy ha már a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, ő már nem akar
élni. Igaza volt, de szerencsére nincs baj.”

Névjegy:
IFJABB FIGULA MIHÁLY
1978-ban született. Szőlészeti és borászati tanulmányait a Kertészeti és Élelmiszeripari
Egyetemen végezte. 2000-től már főállásban a Balatonfüred–Csopaki borvidéken, a családi
pincészetben dolgozik, és már 1993-ban, az első évjárat alkalmával tudta, merre tart majd az
útja. Ifjabb Figula Mihályt 2019-ben a Borászok Borászává választották. Édesapját, a 2008-
ban elhunyt idősebb Figula Mihályt 2000-ben, ifjabb Figula Mihályt 2022-ben választották
meg az Év Bortermelőjének Magyaroszágon. 2023-ban Balatonfüred díszpolgára lett. Boldog
édesapja Fülöpnek és Bella Rózának.