Itt voltak a legjobb olaszrizlingek! – Csopaki sétálókóstolón jártunk

13 órakor az első vendégek még óvatosan lépnek be a Jásdi Borterasz termébe, felmérik a terepet, majd egy szimpatikus pincészetnél megállnak, várják a borász ajánlását. Így teszünk mi is, visszafogottan, bár az eseményt megelőző találkozások alapján már tudjuk, hogy kedves és nyitott emberekkel fogjuk tölteni ezt a napot. Szerre telnek a poharak, a borászok mesélnek: kihívásokról, sikerekről, múltról és tervekről. A termet pedig szép lassan megtöltik az érdeklődők, egészséges zsongás alakul ki, kisebb-nagyobb csoportok álldogálnak az egyes pincészetek képviselői előtt.

DE MIT ÉRDEMES TUDNI A MODERN CSOPAKIRÓL?

A résztvevők számát épp úgy lőtték be a szervezők, hogy senkinek se kelljen üres pohárral várnia hosszú sorokban. Vagyis épp annyira kicsi a rendezvény, hogy személyes maradhasson, de épp elég nagy ahhoz, hogy ne legyen belterjes. Az esemény ugyanakkor nemcsak a kóstolóknak szól, hanem fontos találkozási alkalmat jelent a borászoknak is, akik a nyitott programokat megelőzően zárt körű vacsorán vettek részt, és megvitatták azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg a szakmát a leginkább érdeklik. Erről természetesen szívesen beszámolnak nekünk is, így rögtön egy kicsit beavatottnak érezzük magunkat.

Az idei esemény fókuszpontja a fenntarthatóság volt, pontosabban az, hogy: 

Szóba került emellett a vissza-visszatérő kérdés, hogy hogyan lehet a fajtát külföldön nevezni, de az is terítékre került, hogy a borok iránt érdeklődők közül egyre inkább kiszorulnak a fiatalabb generációk képviselői. Szimpatikus, hogy a szervezők komolyan veszik a felmerülő problémákat, és erre a rendezvény szintjén is reagálnak: tavaly például kísérleti jelleggel vezettek be egy új, kedvezményes jegytípust, amihez a 35 év alatti borkedvelők juthatnak hozzá.

Bár eddig is sejtettük, de most meggyőződtünk róla, hogy hosszú évek munkája és kitartása szükséges ahhoz, hogy az ember csupán a szőlőből meg tudjon élni. Főleg, hogy mára már az éghajlatváltozás nemcsak egy ritka mumus, hanem állandó megbirkóznivaló a borászok számára. Kétség sem fér hozzá, hogy ezt csinálni csak egyféleképpen lehet: rengeteg elhivatottsággal és meggyőződéssel afelől, hogy a csopaki olaszrizling megéri a befektetett munkát. Ez a lelkesedés pedig a résztvevőkre is átragad, és tapasztalatból mondjuk, jóval a rendezvény után is kitart!

A kötetlen beszélgetésekből kiderül, hogy a résztvevők nagyon vegyesek: vannak elsőbálozók, akiknek az olaszrizling egy új, örömteli felfedezés, vannak olyanok, akik visszatérő vendégei a borkóstolóknak, és természetesen sommelier-k is megfordulnak az asztalok körül. A hangulat így közvetlen, barátságos, a sajttálra várva megbeszéljük, hogy kinek melyik pincészet volt a kedvence, s hogy épp a lágyabb vagy a savasabb tételeket kortyoltuk szívesen. Választék bőven van: 23 borászat hozott többféle palackokat, és a határok sem csak a csopaki borvidék (vagyis Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs, Felsőörs) szőlőhegyeit foglalták magukban.

Aki pedig ismeri az Olaszrizling szerintünk két stabil helyszínét, a Jásdi Borteraszt és a Szent Donát Borkúriát, sejtheti, hogy ezek nem kicsit járultak hozzá az élményhez: kevés jobb dolgot tudunk elképzelni, mint hogy egy finom bort lötyögtetve élvezzük a kora tavaszi napsütést és a Balaton látványát egy dűlő mellől. Nekünk ezt jelentette az esemény, és alig várjuk, hogy újra részt vehessünk rajta! Szerencsére a szervezők egy májusban startoló rendezvényről is elejtettek néhány infót, amelyen nemzetközi és hazai borászok is bemutatják az olaszrizlingjeiket, de nem szégyen, ha már addig sem tudunk várni: az egyes pincészetek év közben is szívesen fogadják a látogatókat, de a biztonság kedvéért akár rendelhetünk is néhány palackot a kedvenceinkből!