Amikor az ember először szüretel egy területről, nagyon kíváncsi. Olyan ez, mint amikor várja a gyerek első szavát. Vajon mit fog mondani, vajon hallani fogom vagy pont nem leszek ott? De azt nem gondolja, hogy értelmesen, kerek egész mondatokban kezd el beszélni.

A Száka esetében megtörtént ez a csoda. A szűztermést külön kezeltük, kíváncsiak voltunk az új borra, hogy milyen karaktert mutat. Annyit tudtunk a nagymamától, hogy ebben dűlőben régen Olaszrizling volt, így nem volt kérdést, hogy ezt kell visszatelepíteni. Majd vártunk négy évet az első szürettel ezen a déli fekvésű, agyagos, löszös, márgás talajon, ami alatt rengeteg mészkő található és régi, ezer literes fahordókban hagytuk spontán módon kierjedni, ahogy régen is tette dédapánk.

És a bor valóban megszólalt és arról mesél, hogy milyen volt itt régen a Rizling: széles, olajos, testes, soknyeletű, de nem durva, elegáns virágillat, kis zöldfűszer. És ásványosság ízben és illatban sós karamella. Talán túl magasra tört, mert egy évvel később a nyári jégvihar levelet se hagyott az ültetvényen, abban sem voltunk biztosak, hogy túléli. De tavaly már újra termett és idén is fog!