Végre egy olyan páros évjárat, amelyben szinte minden megvalósult, amit elterveztünk.

Végre egy olyan páros évjárat, amelyben szinte minden megvalósult, amit elterveztünk. Az augusztus nem vitte el a savakat, hiszen az éjszakai hőmérsékletek végre alacsonyabb értékeket hoztak. A cukor ugyan intenzíven emelkedett, de sem az aromakomplexitásra, sem a savakra nem volt rossz hatással. Komoly fordulatot a szeptember eleji csapadék hozott, jóval később kezdtük a rizling szüretet, így igazán sűrű szövésű nagy – olykor túl nagy – fehérek erjedtek. Az érlelés során kifejezetten kritikusan kóstoltunk, azt keresve, hogy ez a töménység vajon nem megy-e az elegancia vagy a termőhelyi karakter rovására. Talán az évjárathatás teheti leginkább próbára, hogy a termőhelyi karakter mennyire erős. A korábbi évjáratok mindig azt bizonyították, hogy extrém időjárási körülmények között is egyértelmű és meghatározó a borvidéki karakter. Még az őszi magas páratartalom generálta botritisz sem szokott gondot okozni. Nyilván nem 30-40%-os fertőzésre gondolok, de 5-10% botritisz mellett dűlőink karaktere teljesen egyértelmű. 2018-ban is ezt látom!

Nem kellett rossz kompromisszumokat kötnünk. Mértünk, kóstoltunk, mértünk, kóstoltunk egész ősszel, majd a megfelelő pillanatban szüreteltünk. Az alkoholok 13,0 és 15,5 között landoltak, a savak optimálisak, a sűrűség meghökkentő. A paraméterekből kiindulva hosszan érlelhető, értékes borok lesznek. Nyilván a képlet nem ennyire egyszerű, hiszen egyik tételt sem kóstoltam sem 5, sem 10 éves korában. A palackozás után hat hónappal viszont nagyon finomak és lassan fejlődnek, az Öreghegy a leglustább.

Nagy élmény 2015 után újra hat dűlőből rizlingezni és a történet még nem is ért véget. A Köves után újra palackoztunk parcella szintű borokat 2018-ból és egyikük miatt a hatos láda hetes lett. Az Öreghegyi kőpadokon olyan iramban emelkedett a cukor, hogy nem lehetett a dűlősbe szüretelni. Ebben a sávban folyamatosan három mustfokkal magasabb értékeket mértünk, így nem kerülhetett az Öreghegybe. A rizlingek közül ez volt az utolsó szüret, jóval 300 gramm cukor felett és sok botritisszel. Az erjedésnél nem bírtunk a vadélesztőkkel és az elképzeléseinkkel szemben magasabb alkohol lett a végeredmény. A cukortartalom alapján ez nyilván egy desszertbor, de a kóstolás egészen más képet mutat. Botritiszes, aszaltgyümölcsös illatkavalkád, utána fűszerek, ízben pedig egy egészen különleges keserű-édes ízjáték a fajta jellegéből adódóan. Nem kategorizálható, igazi különc, ő a Hetedik.

Figula Mihály